Milyen megfontolások alapján hirdették meg a Tématerületi Kiválósági Programot?
Meggyőződésünk, hogy a hazai innovációs ökoszisztémát elsősorban a felsőoktatási intézményeken keresztül lehet és kell erősíteni. Ezeknél az intézményeknél egységes keretrendszerben, együtt áll rendelkezésre a kutatási infrastruktúra, a minőségi szakértelem és – ami legalább ilyen fontos – a folyamatosan frissülő kutatói-hallgatói utánpótlás. A vállalkozások zöménél nem lenne rentábilis sem kiépíteni, sem fenntartani olyan emberi és tárgyi erőforrásokat , amelyek a felsőoktatási intézményeknél adottak. Egy kisvállalat például aligha engedheti meg magának egy tömeg-spektrométer beszerzését, még ha szükséges is lenne a tevékenysége fejlesztéséhez. Ha kapacitásait kihasználva a felsőoktatás jó minőségű szolgáltatást nyújt az üzleti szereplőknek, az egész gazdaság innovációs teljesítményét képes erősíteni. A Tématerületi Kiválósági Program célja, hogy ezek a szolgáltatási kapacitások és képességek minél több intézménynél, minél átláthatóbb rendszerben és a stratégiailag legfontosabb területeken épüljenek ki.
Hogyan választották ki a meghirdetett kihívásokat és a kutatási területeket?
A három fő társadalmi kihívás – innováció a versenyképességért; tudomány a jövőnkért; nemzedékek életkilátásai – már a következő uniós fejlesztési programok, köztük a 2021-ben induló Horizont Európa keretprogram logikáját követi. Olyan prioritások ezek, amelyekkel a versenyképesség érdekében minden országnak, régiónak foglalkoznia kell. Ezeken belül a négy meghirdetett kutatási terület – biztonságos társadalom és környezet; ipar és digitalizáció; egészség; kultúra és család – pedig olyan gyakorlati szempontú, aktuális témákat vet fel, amelyek megválaszolása így vagy úgy a társadalom és a benne élő emberek javát szolgálja. Egy-egy ilyen feladat megoldásában a céltudatos kutatás-fejlesztés és innováció hozhat áttörést.
Milyen szempontok érvényesültek a kutatási tervek elbírálásánál?
Azokat a tématerületeket támogattunk elsősorban, amelyeknél a tudományos kiválóság mellett hangsúlyosan megjelenik a gazdasági hasznosulás lehetősége. Természetesen a társadalmi hasznosság is számít, hiszen például a filozófiai vagy történeti kutatások hasznosulása nehezen számszerűsíthető forintban, de a közösséget sokféleképpen gazdagíthatják. Nagyon fontos szempont a fenntarthatóság is: azt szeretnénk, ha az intézmény az elnyert állami finanszírozás segítségével valami olyant hozna létre, ami utána önfenntartó és működőképes lesz.
Milyen költségek számolhatók el a támogatási keretből?
Ami a finanszírozást illeti, a Tématerületi Kiválósági Program meglehetősen rugalmas konstrukció. A támogatás 60 százalékát kell a tématerülethez szorosan kapcsolódva felhasználni, a maradék 40 százalékkal azonban szabadabban gazdálkodhat az intézmény. Ebből adott esetben finanszírozhatók olyan beruházások, amelyek a kutatási projektek megvalósításához szükséges infrastrukturális környezet kialakítását segítik. Fontos tudni, hogy a most elnyert összegek csak az adott projekt első évére vonatkoznak, a következő években hasonló módon kapható további finanszírozás.
Hogyan mérik a támogatások eredményességét?
Ezeknél a projekteknél nem csak az uniós projekteknél általában alkalmazott klasszikus mérőszámokkal – például az új kutatói munkahelyek számával vagy a bevételek alakulásával – dolgozunk, hiszen a támogatott tématerületeken folyó kutatások sokszor nem mérhetők pusztán a számokon keresztül. Ehelyett olyan komplex mutatórendszer kialakítása zajlik, amely lehetővé teszi, hogy a megvalósítást vizsgáló szakértők belelássanak a projekt és az intézmény működésébe. Az intézményeknek évente kell beszámolót tartaniuk az előrehaladásról; ilyenkor lehetőség nyílik a felülvizsgálatra, a beavatkozást igénylő területek azonosítására, sőt a tények ismeretében akár a finanszírozás módosítására is. Ugyanúgy ellenőrizzük a költségelszámolást is, mindemellett úgy vélem, a felelős forrásfelhasználásban az intézmények partnereink lesznek.
Forrás: itbusiness.hu